A felismerésen át vezet az út

Ma lelepleztem valamit magamban.Régóta érzem, de fel még nem ismertem, automatikusan kapcsol be és így működőm.A nem érdemlem meg, nem vagyok elég jó, ez van nekem. Szóval úgy gondolom, hogy mindez valahonnan származik, vagyis bennem van, megtanultam, kaptam, és táplálom, nap mint nap létrehozom. A fájdalom, a keserűség, a boldogtalanság az nem igaz tény, hanem állapot, általam megteremtett, automatikusan megjelenő működés. Valami hasonlót láttam otthon, és ez szülte bennem, hogy nekem is ez jár, nem lehetek több, mint a szüleim, nem lehetek hűtlen, viszem tovább a generációs családi csomagot.Az összes helyzetet én teremtem magam köré, hogy bebizonyítsam magamnak, a világnak mindenkinek, hogy nem érdemlem meg a boldogságot. Nem bízhatok senkiben, a tökéletesség látszatába burkolódzva fedem el valós szenvedésem.Most, hogy ezt érzem és tudom, a saját felelősségem ezt megtörni, és tisztán, igazul működni.Tőlem kap energiát, amit én másoktól szívok el. Ezzel a működéssel, rombolom magam és a környezetemet, áldozatként a sértett kisfiú csapkod és kiált, nem ezt ígértétek, folyamatosan megerősítve az alap működésem, hogy nem érdemlem meg.Mivel én teremtem, ezért megtehetem, hogy nem adok neki energiát, így nem a múltam teremti meg a jelenem. Ha belátom, hogy ez van, és tudomásul veszem, akkor nem ruházom fel jelentőséggel, hanem másként cselekszem és arra a pillanatra figyelek, ami itt és most van.Nem várom senkitől, hogy szélmalomharcot vívjon értem egy megnyerhetetlen csatában.Felhatalmazom magam a megbocsájtásra és az életre azzal, hogy vállalom a felelősségem. Elfogadom azt, ami jön, legyen az bármi, így lehetőség van az összeomlásra, amin keresztül jön a megújulás, újjászületés.Mindig tanulok és tanulnom kell, meg kell találnom azt aki én vagyok.Lehetek az? A boldogság valósága abban rejlik, hogy vállalom gyengeségem, sérülékenységem, gyarlóságom minden pillanatát. Nincs szükség a felőrlő lebénító harcra annak érdekében, hogy sebezhetőségemet takargassam mások elől. A tökéletesség látszata fenntartható, és nyilván használható, de szinte minden energiát felemészt az, hogy fenntartom. Mindig és mindenhol ügyelni kell arra a tökéletesen felépített képre, nehogy valaki észrevegye, mi is van mögötte.Nincs pihenés, kikapcsolás, csak az a pillanat ad némi megnyugvást, ha a tökéletesség látszata tartható. Soha nincs megállás, mert minden emberi kapcsolatba begyűrűzik a nem bízok senkiben, hisz ott a lebukás lehetősége. Szerintem a boldogság nem más, mint nyitottan állni a világ és a többi ember előtt azzal a tudattal, hogy bármi megtörténhet, vállalva ennek minden rizikóját. Ha nem engedjük meg magunknak ezt a lehetőséget és elutasítjuk, akkor saját kiemelkedésünket utasítjuk el, így az egyesülés, az egység lehetőségét. Aki vállalja a harcot magáért, az sokat tesz másokért, minden mit cselekszünk túlmutat rajtunk.
Csóka Lajos
fotó: Pixabay 

Face